Így mondj fel a jól!
Így mondj fel a jól!
Eljött a pillanat, amire már hosszú ideje vársz? Hirtelen elhatározás? Így tedd!
Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában zajlik a felmondás.
Akinek volt már munkahelye, valószínűleg találkozott már azzal az érzéssel, hogy fel akar mondani. Azonnal. Szeretne jól beolvasni a főnökének, elmondani, hogy ez a hely egy szemétdomb. Vagy legalábbis kapott egy jobb ajánlatot máshol. Ahol nem pletykálnak, ahol nem mondják meg, milyen színű legyen a nyakkendő, és egyáltalán nincs is nyakkendő, ahol tiszteletben tartják a … Ismerős?
Az elmúlt években sok változás történt a munkaerőpiacon. Egyre többen döntenek úgy, hogy szakmát váltanak, karrierjüket máshol folytatják, felismerve igényeiket, szeretnének új útra lépni.
Soha ne mondd, hogy soha
Az első és legfontosabb szabály, hogy nem szabad úgy felmondani, hogy mindennek elmondjuk a munkahelyünket. Akármennyire rossz, akármennyire nem szeretjük. Egy rosszul sikerült felmondás az egész további pályánkra kihathat, arról nem is beszélve, hogy soha nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, és esetleg később visszatérnénk-e.
Nem szabad felégetni az összes hidat, próbáljunk békésen elválni. Ehhez szükségünk lehet némi önuralomra, de legfőképpen tiszteletre. Adjuk meg a tiszteletet lehetőség szerint, és a főnökünkkel négyszemközt folytassuk le a beszélgetést. Semmiképpen se sms-ben mondjunk fel, legyünk ott személyesen. Legyünk egyenesek, de tapintatosak. Ha a hátunk közepére sem kívánjuk a főnökünket, akkor is.
Mikor mondjunk fel?
Akármennyire is tele van a hócipőnk, érdemes nem hirtelen felindulásból felmondani, hanem átgondoltan cselekedni. Ez azt jelenti, hogy amikor már hétfőn reggel sem látszunk ki a munkából és a telefon csörgésével csak az irodába berontó kollégák vehetik fel a versenyt, akkor vegyünk egy mélyebb levegőt, és ne törjük rá a főnökre az ajtót azzal, hogy “Elég volt!”. Kezdjünk új állás után nézni, és ha már biztosak lehetünk a dolgunkban, például mert aláírt szerződésünk van az új helyen, akkor beszéljünk a vezetővel. Ha pedig marasztalnának, akkor se nevessük ki őket, hanem mérlegeljünk, a felkínált kondíciók mellett is tartjuk-e magunkat a döntésünkhöz.
Akinek volt már munkahelye, valószínűleg találkozott már azzal az érzéssel, hogy fel akar mondani. Azonnal. Szeretne jól beolvasni a főnökének, elmondani, hogy ez a hely egy szemétdomb. Vagy legalábbis kapott egy jobb ajánlatot máshol. Ahol nem pletykálnak, ahol nem mondják meg, milyen színű legyen a nyakkendő, és egyáltalán nincs is nyakkendő, ahol tiszteletben tartják a … Ismerős?
Az elmúlt években sok változás történt a munkaerőpiacon. Egyre többen döntenek úgy, hogy szakmát váltanak, karrierjüket máshol folytatják, felismerve igényeiket, szeretnének új útra lépni.
Soha ne mondd, hogy soha
Az első és legfontosabb szabály, hogy nem szabad úgy felmondani, hogy mindennek elmondjuk a munkahelyünket. Akármennyire rossz, akármennyire nem szeretjük. Egy rosszul sikerült felmondás az egész további pályánkra kihathat, arról nem is beszélve, hogy soha nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, és esetleg később visszatérnénk-e.
Nem szabad felégetni az összes hidat, próbáljunk békésen elválni. Ehhez szükségünk lehet némi önuralomra, de legfőképpen tiszteletre. Adjuk meg a tiszteletet lehetőség szerint, és a főnökünkkel négyszemközt folytassuk le a beszélgetést. Semmiképpen se sms-ben mondjunk fel, legyünk ott személyesen. Legyünk egyenesek, de tapintatosak. Ha a hátunk közepére sem kívánjuk a főnökünket, akkor is.
Mikor mondjunk fel?
Akármennyire is tele van a hócipőnk, érdemes nem hirtelen felindulásból felmondani, hanem átgondoltan cselekedni. Ez azt jelenti, hogy amikor már hétfőn reggel sem látszunk ki a munkából és a telefon csörgésével csak az irodába berontó kollégák vehetik fel a versenyt, akkor vegyünk egy mélyebb levegőt, és ne törjük rá a főnökre az ajtót azzal, hogy “Elég volt!”. Kezdjünk új állás után nézni, és ha már biztosak lehetünk a dolgunkban, például mert aláírt szerződésünk van az új helyen, akkor beszéljünk a vezetővel. Ha pedig marasztalnának, akkor se nevessük ki őket, hanem mérlegeljünk, a felkínált kondíciók mellett is tartjuk-e magunkat a döntésünkhöz.
